Beköszönõ
Felénk most nem lehet kirándulni. Arborétum, Mini-Magyarország makettpark, Állatpark, Látogató-központ, szárazmalom – szinte mind üres.
A templomunk is – de csak látszólag. Mert be-bejárja a gyülekezet, és ki is lép a karantén kereteibõl, hogy fizikailag, vagy lélekben megérkezzék valakihez, valakikhez.
Most Önöket is meglátogatjuk. Ne ijedjenek meg, nem kell bennünket fogadni! – és csak annyira megyünk közel, amíg engednek, és csak addig maradunk, amíg úgy akarják. Ezért érkezésünket és távozásunkat is Önökre bízzuk.
Hogy ez valóban így legyen, és ne áruljunk zsákbamacskát, beköszönünk egy-egy gondolattal, és ha valamelyikre van idejük, akkor kattintsanak rá, és ha elég volt már a társalgásból, nyugodtan zárják be a dokumentumot.
Ezzel az összeállítással csak köszönni szeretnénk egy „Áldást-békességet”, úgy, ahogy tõlünk telik: csetlõn-botlón, néha dadogva, máskor hadarva, de bízva abban, hogy Az, aki elkezdte bennünk a jó munkáját, be is fogja fejezni mindannyiunkban.
- A karantén és a gyülekezet
Talán nem is az a kérdés, hogy hogyan
élünk most, a karanténban, hanem az, hogy
mikén éltünk a karantén elõtt? Hiszen azt
visszük tovább, amit ebbe a helyzetbe hoztunk.
Készek vagyunk megnézni, hogy mi van a batyunkban…
Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Falakhoz prédikálva
Hol a látszat és a valóság
határa? Hol a láthatatlan gyülekezet? Kijelzõk
és lapos TV-k mögötti lét vs. üres
székek elõtti igehirdetés… Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Szerintük. A hangokba öltöztetett imádság…
Léteznek-e angyalok? Minden bizonnyal! Bár néha
különösek a szárnyaik, melyekkel
felkavarják a „vizet”, hogy ha készek vagyunk
„belelépni”, gyógyulhasson az
életünk (Ján 5,4): egy átsuhanó
gondolat, egy szívünkbe nyilalló
kérdés, egy megragadó
imádság… és ha ezeket nem hessegetjük
el, máris gyógyulhatunk, és együtt
épülhetünk Isten hajlékává a
Lélek által. (Ef 2,22)
Még csak annyit, hogy kérjük, nézzenek rá a folyamatra: Okányban valaki szívbõl imádkozik, valaki lelkében ez az imádság Szarvason dallamba öltözik, és másvalaki pedig képekkel adja tovább, amit az elõbbiektõl kapott…
Mivé lenne Isten népe, és mivé ez a
világ, ha élnénk a közösség, a
közös szolgálat lehetõségével –
mindenki, az ajándékai szerint. Ne is mondjanak semmit
– hiszen a helyes válaszhoz elég az, ha ezt
így élik! Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Én terveztem – Isten alakította. Böjtbõl böjtbe…
Mind jó, amit Isten tészen. Mind jó. Mindig.
Így jött böjtömre a böjtünk... Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Közelebb…
Ez nem NesScript! Nem instant, nem oldódik hamar, nem könnyû – súlya van. Szükséges is, mert súlya van a félelemnek, pániknak, kétségeinknek, Jézus keresztjének. Ezek súlyának felvállalása miként segít „az ismeretlen jövõtõl rettegõ, gyarlóan a jövõben cselekedni akaró énemet megtagadni, és a jelenben elfogadni a kegyelmet, hálát adni a csodákért…” hogy ebben rátaláljunk békességünk forrására. Õszintén Isten keresésérõl… Errõl ITT olvashat bõvebben.
- 2in1 - Az imádság szolgálat. De mi az imaszolgálat?
Hívõ emberek mindnyájan imádkozunk. Tudjuk,
tesszük. Hozzá tartozik ez a hívõ élethez.
Olvasva a nagyheti történetet - Jézus vért
verejtékezve imádkozott órákon
keresztül – nem vagyok abban biztos, hogy az imáimat
lehet-e IMÁDSÁGNAK nevezni… Ó, én
nyomorult ember, ki szabadít meg az odaszánás
nélküli imáktól? … Kérek
idõpontot az imaszolgálatra! Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Az EGO-m születése – amikor az volt a munkám, hogy egy helyben üljek
Egy örökmozgó, tevékeny embernek egy helyben ülni: kegytelen büntetés. Órákig ülni: börtön, amit kiszabtak rá. Így járt Jani is. A számára nehéz keretek között azonban mégis rátalált a szabadságra. Mert ugye, nem a környezet határoz meg minket, hanem…Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Otthon és otthonról is…
Mi lenne, ha mi is csak úgy olvasnánk biblia történeteket, és utána egy mondatban megfogalmaznánk, amit közben Istentõl kaptunk. Ugye Önök is tudják: „igét-hirdetnénk”, „üzenetet adnánk tovább”, „tanúskodnánk” Istenrõl. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amire Jézus hívott el. Vagy pont olyan? …
Mert ha „olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” – tényleg, mi is lesz akkor? (Máté 18,3) Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Növekedés másként
„Mi tudjuk, hogy…!” – mondták Jézus vádlói. Õk nagyon tudták, „mire van szükségük”. Félõ, ha mi is nagyon jól tudjuk „mi mindenre van szükségünk”, akkor épp azt az EGY-et veszítjük el, amire Jézus szerint szükségünk van. (Luk 10,42)
Ha félünk a megfosztatás, az elvétel idõszakától, akkor képtelenek leszünk teret hagyni a gyengeségünkön keresztül megnyilvánuló isteni erõnek, a szegénységünkbõl másokat életetõ isteni gazdagság valóságának… Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Szoktunk amõbázni
Sokan szeretnek amõbázni. Élvezetes és látványos játék. De soha nem alakul ugyanúgy a menete, és elõfordul, hogy nem fér rá a lapra, „nem fér bele a keretekbe”. Ilyenkor abbahagynád, vagy alakítanál inkább a „kereteken”, hogy folytathassátok? Errõl ITT olvashat bõvebben.
- Imádkozunk
Nem csak egyénileg és közösségben imádkozunk, hanem imádságainkat meg is osztjuk egymással.
Néhányat itt olvashatnak közülük. Isten áldja meg az Önök számára is. Errõl ITT olvashat bõvebben.